Utóbbi időben eléggé streszes, kimerült voltam, lehet csak alváshiány, vagy front, vagy bármi egyéb, hát gondoltam felhasználom a mottómat, hogy csináljunk a hátrányból előnyt? Kicsit agyaltam, dumáltam, ovlastam, néztem és itt az eredmény, tádááám! Fogadjátok sokk és szeretettel

Mi a jó abban, ha lent vagy? Fellehet menni, avagy feltudsz kelni, avagy kicsit másképp, zárdd be magad után az ajtót!

„vannak az életünkben gondterhes időszakok, amikor összesűrűsödnek a nehézségek, és úgy érezzük, hogy szerencsétlen konstellációban élünk, ilyenkor talán a legnehezebb elfogadni azt az alaptételt, hogy a szembejövő problémában benne rejlik a továbblépés iránya és lehetősége.  Olyan feladat, amely számunkra készült, hogy továbblépjünk az életünkben. Az életünkben felmerülő problémák, mint feladatok, mindig testreszabottak. Minden olyan feladatnak, amely kizökkent egyenes haladásunkból, értelme van, és a benne rejlő üzenet személyre szabott.
…Úgy is mondhatnám, hogy a cél felé vezető úton , az útközben megjelenő problémákban(feladatokban) kódolva van egy rejtjelezett térkép, amelyet ha kibontunk és megfejtünk , mindig előrelépés vár ránk. A jutalom a továbblépés: a fejlődés mindig pozitív dolog.”
 
 
avagy ugyanez angolul

A jelenet a táborban zajlik, Elektra álmából ébred ziláltan. A lány(ajándék) harcol, illetve gyakorol több támadó ellen, mikor a mester szavai felhangzanak:
mester: Ne keresd az ellenfeled, tudd, hogy hol van! Én vak vagyok, mégis többet látok, mint Ti, mert nem nézek.(a padlóra üt a botjával, jelezve a harc folytatását)

Felszolgálok Chelseaben- épp egy kedves vendég érkezett az étterembe, üzleti pályán mozog- rövid beszélgetésbe elegyedünk, h Thomász miben vagytok Ti mások, mint Mi, azaz mitől vagytok ti jobbak, vagy tehetségesebbek?

Ez kicsit olyan hatást keltett bennem, mintha mondjuk egy premiere leagueből vki az nb1be érkezne tanácsért, persze oktatás és egyéb pályán mi vagyunk a premiere league:)
Szóval kérdezték hogy is vagyunk Mi ilyen okosak?

Tudod négyzetméterre jutó zsenik, feltalálók száma még mindig Nálunk vezeti a ranglistát, amellett h tehetségink, íróink, költőink,építészeink, vagy csak gondoljunk az atlétákra.(persze ez most erősen lecsökkentve meg tarkítva), akik sokkal kisebb területre sokkal nagyobb versennyel néznek szembe, itt jön be az idézet Capatól(a milicista halála, háborús tudósító\fotográfus), nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak kell születni – avagy It's not enough to have talent, you also have to be Hungarian.

Mondtam h van az öreg Robert Capa-magyar származású fotós, Ő mondta h nem elég tehetségesnek lenni, fontos h magyar légy!\Nem elég ha tehetséges vagy, ha nem születtél magyarnak baszhatod kb.
Hasonló volt a válaszom, h versengőbbek , pezsgőbbek vagyunk gazdaságilag, több, sőt rengeteg vadászra kevesebb fóka, és azok is néha harcra készek, nem adják csak úgy magukat!
Ergo a versenytársak nem csak hazánkból érkeznek, hanem külföldről is és Neked ugye egyszerre kell rúgni mindenkivel a labdát és neked nem tapsikol tíz, százezer ember, mint az arénában.
És pont az egyik ilyen harcedzett vállalkozó Vida Ágnes-gazdagmami, aki folyamatosan segít fókuszálni, meg haladni előre! Ajánlom nemcsak mára sok és szeretettel!

Az megvan, amikor alkalmazottként vagy icipici induló cégként megbeszélésre mész egy nagy (vagy nagynak tűnő) céghez? Hú, mennyire tud az ember izgulni:
Mit vegyek fel?
Mit akarnak vajon?
Hogy kéne viselkedni?

Mindenki, aki ott dolgozik, olyan komoly "nagy" embernek tűnik, te meg kiszolgáltatottnak és picinek. És a megélhetésed múlik azon, megkapsz-e egy munkát, elfogadják-e az árajánlatodat sikerül-e együttműködni... Mindegyik kiugrási lehetőségnek tűnik, reménynek arra, hogy majd talán sikerül kimászni a gödörből.
És ilyenkor az ember nem mer nemet mondani, bármit megtenne, hogy megkapja az áhított lehetőséget - és minél inkább akarod görcsösen, a lehetőség annál kevésbé jön el.

Jaj, hány ilyen alkalomra áldoztam én is az időmet, az agysejtjeimet, aztán mennyi, de mennyi volt, amiből az égvilágon semmi nem lett. Mennyi elutasítás, mennyi hasztalan reménykedés!

Most már egészen másként megyek el egy ilyen találkozóra. Nem én keresem őket, hanem engem hívnak. Ők akarnak bekerülni hozzánk, ők akarnak megállapodni.
És igen: most már merek feltételeket szabni. Merem én elmondani, mikor érek rá találkozni. Hogy mikorra tudom vállalni. Hogy milyen feltételekkel és mennyiért. Merek nemet mondani.
Mert már nem múlik rajta semmi.

A magam ura vagyok.

Nincs alá-fölé rendeltség.
Nincs félelem, mi lesz ha.
Nincs bizonyítási vágy.

Megtanultam, hogy a saját erőmből is képes vagyok rá és azóta nem függök attól, hogy "majd a kapcsolatok" és nem használom kifogásként, hogy "de nekem nincsenek kapcsolataim"

Sok induló vállalkozó szemében látom ezt a csillogó vágyakozást. Néznek fel a hegyre, olyan távoli a csúcs.
És nem hiszik, hogy maguk képesek feljutni.
De akkor lesznek igazán profik, amikor ez eltűnik.

Amikor már pontosan tudják, hova mennek és oda tartanak. Ha már nem érzik úgy, hogy kapcsolatokon múlna bármi is, ha nem vetik magukat alá a néha érkező megbízások, ajtón beeső ügyfelek véletlenszerűségének, hanem képesek akkor és úgy irányítani a körülményeiket, hogy a véletlen csak ajándék legyen a sorstól, ne szükséges követelmény a fennmaradáshoz.

és a mai bejegyzés végére még egy Elektra idézet:

-elektra:Csak egy próba volt?! Mióta kiadtad az utam minden csak próba volt?? és ha elbuktam volna?
-bot:Van amit soha nem lehet megtanulni, átkell élnünk, hogy megérthessük.
Mikor idejöttél televoltál haraggal. A benned lakó jóságot megmérgezte az erőszak és a tragédia. Nem ezaz útja...nem ez a Mi ösvényünk.
-elektra:rejtvényekben beszélsz...
-bot:így élesítem lomha elméteket! Mindig tudtam , hogy a szíved tiszta. Neked szükséged volt rá, hogy magad is beláthasd!

Illetve

Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is.

Csitáry-Hock Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.